Egy szép ponty. A Nagyegyházi horgásztóban kapitális méretűek találhatóak.

Nagyegyháza horgásztó pergetőtavában szép csukák foghatóak.

Egy szép ponty.

Random image

13479303_1040088769379548_883351420_nDSC03760sorsolas00019verseny00014verseny021DSCN8059
A nagyegyházi horgásztóban szép dévérkeszeg állomány található.

Felhőkép

Busa

Hőtérkép

A nagyegyházi horgásztóban szép harcsa állomány található.

UV térkép

A nagyegyházi horgásztóban a csapósűgérre tilalom érvényes.

Széltérkép

Egy szép sűllő

A nagyegyházi horgásztavon szép amur állomány található.

 

Címlap

2018-s horgászévem

Kb. 10 éve ez volt az első olyan évem, hogy nem volt éves jegyem egyetlen horgásztóra sem. Mivel ez a szituáció azért alakult ki, mert az egyesületnek nem volt vízterülete a 2018-s évben, ez azt is jelentette, hogy új horgásztavat kellett keresnem.

Az év első két horgászatához április elején, és májusban a Mányi-horgásztavat választottam. Mielőtt csatlakoztam az egyesülethez, nagyon sokat horgásztam a tavon, egész jól ismerem. Persze emlékeimből azzal is tisztában voltam, hogy elég változó, hogy mennyi hal van a tóban. A két horgászatkor nekem a rosszabbik arcát mutatta, összesen 1 db két kiló körüli pontyot fogtam, és mindkét nap kb. 10 kiló kárászt. A második napon ráadásul 4 bottal horgásztunk. Mindét nap 1 feeder és 1 match bottal horgásztam, és szinte minden halat az úszóson sikerült horogra csalni.

Két csalódást okozó alkalom után úgy döntöttem a Mányi-tó idén nem nekem való, ezért a következő horgászatra új tavat kerestem. A Gyermelyi-tóra esett a választásom. Sok évvel ezelőtt párszor voltam ott, sok sikerben nem volt részem, de mostanában szinte csak jókat lehet hallani róla. És a neten fellelhető információk szerint kimondottan sok, nagy amúr él a vízben, így megcéloztam egy 10 kiló feletti amúr elejtését az idei évre.

2018.07.02.-én voltam először a tavon horgászni. Nyitás után kb. 20 perccel érkeztem, a tó legvégébe a lezárt rész elé kicsivel ültem le. Alaposan megetettem úgy kb. 60 méterre egy pontot, majd bedobtam mindkét feedert. Egyiket az etetésre, másikat kicsit beljebb. Az etetésre dobott bot horgára egy 15mm-s csalitüskére egy 8mm-s vajsavas kagyló sima, és egy szintén 8 mm-s fokhagymás pop-up pelletett tettem. Amíg etettem a mellettem ülő sporttárs fogott egy kb. 10-s amúrt. Kb. fél óra után kicsit megmozgattam mindkét szereléket, majd amint visszaültem a székbe elsült az etetésre dobott bot, és kb. 15 perc fárasztás után megmerítettem eddigi legnagyobb pontyomat, egy 10.5 kg-s tőponty személyében.  A nap kimondottam jól indult, sajnos a folytatás eléggé laposra sikerült 2 db kilós dévért fogtam még, pluss volt még délután egy elsülő kapásom, de az nem akadt meg. Nem lett meg a várt nagy amúr, de egy egyéni rekord ponty eléggé megalapozta az év további részét.

Július 24.-én voltam legközelebb, most a tó másik oldalán lévő kis beugróban a nádas elé ültem le. Napközben megmértem a víz mélységét, és itt nagyon sekély a tó, nem volt az igazi a választás, ez inkább tavasszal lesz jó hely. Ettől függetlenül pár kiló körüli, és egy 3 kilós pontyot, meg pár kisebb dévért fogtam. Augusztus 9.-én mentem újra, ekkor horgászverseny volt a tavon, és ezért csak a halőrház oldalán lehetett horgászni, ezen az oldalon a lehető legtávolabb gondoltam elmenni a tó végébe, de végül pár hellyel a lezárt rész előtt leültem, mert ott találtam egy olyan fát, amiről valószínűsítettem, hogy a forró déli órákban árnyékot ad a horgászhelyemnek. Etettem, és elkezdtem a horgászatot, szinte egész nap folyamatosan húzták a spiccet a halak. A nap folyamán 12 pontyot fogtam, a nagy része 5-7 kiló között volt, de volt egy 9 kilós is, meg egy 2 kiló körüli. Fogtam számtalan dévért, és egy 1,5 kilós kárászt. Ami nagyon fura volt, hogy ugyan a forró időben nagyon óvatosak voltak a kapások, de délben is fogtam 5 kiló körüli pontyokat. 4 óra körül azonban elment valószínűleg az év hala. Fokhagymás gumikukorica volt a csalitüskén, egyértelmű húzós kapásba vágtam bele, a hal elindult, mint egy gőzhajó, és lehúzott kb. 60 méter zsinórt, majd visszafordult és olyan tempóban jött felém, hogy alig bírtam tekerni az orsót, nehogy lelazuljon a zsinór. Nem sokkal a parttól megint visszafordult, és az előbbi tempóban, ellentmondást nem tűrően lehúzott megint egy csomó zsinórt. Megállt, majd kimondottan erős rángatások között egyhelyben forgolódott, majd újra kitört, és sajnos ekkor nem bírta a 20-s zsinór, a forgónál lévő csomó engedett. Fogalmam sincs, mi lehetett, de az biztos, hogy sose éreztem hasonlóan tehetetlennek magamat egy hallal szemben. 3 horgászat után fogtam egy csomó szép pontyot, pár kimondottan szép dévért, meg kárászt, de a kívánt nagy amúrnak a közelébe se jutottam.

 

Augusztus 29.-én újra ott voltam nyitásra, és az utolsó helyemre ültem le újra. A szokásos etetés után újra beélesítettem a két feedert, és vártam. Fél nyolc körül keszegszerű kapás a gumikukoricás horogra, egy kér húzás után megunom, bevágok, és konstatálom, hogy ez nem keszeg.  Elég nagy súlya van a halnak, de nem mutat komoly ellenállást, pár komoly rántás kíséretében jön elég szépen a part felé, érzem, ez most már a várva várt hal, szinte biztos vagyok benne, hogy nem ponty van a horgomon, a hal a parthoz közelítve kitör balra, akadó nincs, adok neki szépen zsinórt, nehogy itt rontsam el. Lassan visszahúzom, most már párszor meglátom, és tényleg amúr az ellenfél. Még pár kirohanás, de lassan megadja magát, merítek, megvan. Mérlegelésnél kiderül, hogy a célom nem teljesült a hal „csak” 8,5 kg, de már ez is egyéni rekord amúr. Kimondottan boldog vagyok! Visszaengedem, majd csalizom éppen újra botot, amikor erős húzás a másikon. Bevágok, ez se kishal, de ez egyértelműen ponty. Pár perc fárasztás után megadóan elfekszik egy szép tükörponty előttem, tolom alá a merítőt, amikor az utolsó pillanatban kiakad a szájából a horog, azonban a hal nem lefordul és elmegy, hanem gyakorlatilag beleugrik a merítőbe. Az óriási mázli után mérem, és fotózom a 7 kiló körüli tükröst, majd természetesen visszaengedem. Napközben még fogtam pár 1-3 kilós pontyot. Azonban amit adott a sors a tükrösnél, azt elvette délután. Erős húzós kapásra vágtam be, és megint a védekezés elején tudtam, hogy ez most nem ponty. Pár perc birkózás, és számtalan kemény kirohanás után úgy éreztem most már meríthetek, azonban az előzőnél valamivel nagyobb amúr a merítés közben még erőre talált, és a forgó beakadt a merítő pereméhez, ahogy a hal belecsúszott a hálóba, az előke nem bírta a súlyt, és elszakadt. Azonban újra ugrálni kezdett, és sajnos sikerült neki kiugrania a hálóból. Ez az amúr szemre talán meg lett volna 10 kiló.

A szeptemberem úgy alakult, hogy nem jutottam el horgászni, legközelebb október 14.-én reggel ültem újra a parton, és újra arra a helyre ültem, ami az elmúlt két alkalommal szerencsét hozott. Bár már október volt, de meglepően meleg volt még az időjárás, reménykedtem még a tízes amúrban. Egész nap eléggé döglött volt a víz, 2 óra körül fogtam egy kisebb pontyot, úgy, hogy az én horgom az ő általa húzott másik szerelék etetőkosarába akadt bele. Kicsit elborzadtam, milyen erős szereléket húzott magával, és kinek sikerült egy érzésre legalább 35-s zsinórt beleszakítani egy 2 kiló körüli pontyba? Délután a kapástalanság közben már felhagytam a kétbotos feederezéssel, és az egyik bot helyett elővettem egy matchbotot, és próbáltam úszóval valamit kicsikarni. Ez nem sikerült, de a bent hagyott feeder három óra után kicsivel elsült, ha nem kapom el reflexszerűen, akkor el is vitte volna bajszos barátom. Kemény, de meglepően rövid fárasztás végén egy kimondottan nagy igazi nyurgát szákoltam meg, mérlegelés után kiderült, hogy 9,7 kilós hibátlan nyurgapontyot fogtam. Nem volt se most, se korábban mérőszalagom, de biztosan állíthatom, hogy hosszabb volt, mint a rekord 10,5-s pontyom. De a tízes amúr csak nem akart összejönni.

Október 25.-én nem a legjobb előjelekkel ültem le újra a tó partjára, akkor a beugró sarkára ültem, reggel kimondottan kellemetlen hideg, szeles, esős nap volt max. 8 fokkal, de az időjárás jelentés még délelőttre napos időt jósolt. Na ebből semmi nem lett, egész nap hol szemerkélt, hol szakadt az eső, napközben két kiló körüli kárász volt mindösszesen. A hideg miatt már nem számítottam amúrra, ponty volt a célhal. Másfél órával a zárás előtt mindent feltettem egy lapra, a botokra a lehető legkisebb 12-s horgott tettem fel, amit még nem emel el egy szem spécicorn. Egyikre fokhagymás, másikra epres. A megmaradt etetőanyagból félretettem még egy kosárra valót, a többit felkevertem fokhagyma aromával, meg vízzel olyan jófajta moslék állagúvá, hogy a spombbal még be lehessen dobni, ott azonban becsapódás után azonnal felhősítsen. Ezt a moslékot bedobáltam az etetésre, a horgok fölé, majd vártam. De a csoda nem akart megjönni, ezért lassan feladtam, pakolni kezdtem. Összepakoltam már minden egyéb felszerelést, és miközben a bojlis merítőt csuktam össze, egy furcsa, lassú nyikorgó hangra lettem figyelmes, felnéztem, és láttam, hogy a fokhagymás csalit elvitte valami, és nagyon lassan húzza a nyelető féket. Bevágtam, és éreztem, hogy egy elég jó súlyú és meglepően lassú valami van a horgomon, ami időnként elég nagyokat ránt, de amúgy lassan engedi magát húzni. A partnál amikor először feljött megláttam, hogy egy szép amúr az, ami a nyári önmagához képest már elég lassú, és erőtlen volt. Itt jöttem rá, hogy bajban vagyok, mert a nagy merítőt már összecsuktam a verseny merítőbe ez meg nem fér bele. Szerencsére a szomszéd kisegített, merített majd mérlegelés után egy fotót is csinált a kicsit 8 feletti amúrról. Még mindig nem lett meg a tízes, de ez most az egész napi gyötrelem után felért nekem egy sokkal nagyobbal is. Ha bárki megkérdezi, akkor ez az amúr volt nekem az év hala, pedig jó sok nagyobb pontyot és egy nagyobb amúrt is fogtam idén. November 2.-án már megint vénasszonyok nyara volt, és izgatottan ültem le a partra, hátha még összejön. De aznap már nem mozogtak az amúrok, jó sok dévért fogtam, köztük sok kiló fölötti, és egy két kiló fölöttit is, plusz egy három kilós pontyot.

Még december 09.-én elmentem a göböli Zoltán-tóra, ott pár dévért még sikerült fognom az egész napos szakadó esőben, zárásnak jó volt, de sajnos a tó nagy csalódást okozott, rohadó gazzal, lommal voltak tele azok a részek, amik nem közvetlenül a parthoz tartoztak. Ráadásul a tavon a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy nehogy agyondobjam a túl oldalt pergető sporikat, mert egy közepes lendítéssel is simán át tudtam volna dobni.

Összegezve nem lett meg a célnak kitűzött tízes amúr, de pár már súrolta a méretet, és közben jó sok nagy pontyot fogtam 2018.-ban. Most a téli szezonban azt tanulmányozom, mit csinálhatnék máshogy, hogy inkább az amúrokat tudjam horogra csalni, és pontyokat kiszelektálni. Ugyanis több olyan napom is volt, amikor körülöttem fogtak amúrt, és pedig csak pontyokat. Hát ez volt 2018. Soha rosszabb 2009-es horgász szezont! Görbüljön sporttársak! Jakab Gábor