Az elmúlt pár horgászszezon nem volt egy sikertörténet a számomra. Gyakorlatilag egy negatív spirálba kerültem (horgászat terén). Házat vettünk, a felújítására elment egy csomó időm, új hobbit is találtam magamnak. Ezzel együtt elvesztettük az I.-s tavat, és visszaköltöztünk az Erőmű-tóra. Az Erőmű-tó minden szépsége ellenére valahogy nem jött be nekem. Ráadásul a rengeteg kagyló lehetetlenné tette a finomszerelékes horgászatot, nekem pedig valahogy nem fekszik a kőkemény bottal, drótkötél erősségű zsinórral történő horgászat. Egy szó, mint száz utoljára az I.-s tóról jöttem el úgy, hogy elégedett voltam az adott nappal. Télen a fogási napló összesítésekkor döbbentem rá, hogy összesen 4 alkalommal voltam horgászni tavaly, és semmit se fogtam. Ekkor eldöntöttem, hogy idén máshogy lesz! Menni fogok horgászni, keresni fogom az új trükköket, és valahogy megszakítom ezt a negatív spirált. És ehhez kapóra jött, hogy az idén már új horgásztavon lógatjuk a botokat.
Végig néztem a felszerelésem, és megállapítottam, hogy nagyon egyoldalúra sikerült az elmúlt években fejleszteni a cuccot. Szinte minden az úszós, azon belül is leginkább a matchbotos horgászathoz passzolt. Így a sikertelenség egyik oka lehetett, hogy amikor nem volt alkalmas a helyzet matchbotozásra (márpedig az Erőmű-tavon a kagylók miatt szinte sosem volt alkalmas), akkor komoly kompromisszumokat kellett kötnöm. Gyakorlatilag egy öreg, rövid feeder, és egy nagyon finom picker bot volt csak az alternatíva. Ezért tavasszal beszereztem két CARP EXPERT Double TIP 3.9-s botot, melyek feeder és bojlis végtaggal is használhatóak. Így már van valós alternatívám, ha a parttól távol kell fenekezni.
Voltam már az idén párszor lent a tavon, és egyre jobban sikerült feltérképeznem a fenék viszonyait, de ma reggelig a nagy fogás elmaradt (bár márciusban fogtam egy 1.5kg-s ezüstkárászt, mely eddigi rekord nálam).
2016.05.28.-án szombaton reggel 8 óra körül értem le a vízpartra. Az előjelek nem voltak valami bíztatóak, mivel nyárias, már már kánikulai idő várható ráadásul vasárnap estére hidegfrontot mondtak. Mivel délután családi programom volt, kb. délig maradhattam. A partra leérve láttam, hogy minden horgász a tó sekélyebb részén ül. Azonban nekem azt súgta a megérzésem, nappal a kánikulai melegben a tó mély részein lesz esély komoly fogásra. Ezért a gát közepén lévő padhoz ültem le. Az előzetes terv szerint egy fenekező, és egy úszós bottal kezdtem. Etetőanyagnak fokhagymás, halas anyagot kevertem, etetőanyag ragasztóval elérve, hogy az átlagnál több kukoricát, és halas pelletet (6, 8, 12mm-s halibut pellet) tudjak belekeverni. A kukoricát előre egy héttel beáztattam HALDORÁDÓ Aroma Tuning Nagy Ponty-ban. A fenekező botot a bojlis végtaggal szereltem fel, a lehető legegyszerűbb végszerelékkel (sörétolóm, háromágú gubancgátlós feederkosár, ütközőgyöngy, forgó, előke, horog). STONFO Szilikon hajszálelőkére két szem kemény, aromában áztatott kukorica, és egy epres lebegő pellet került (HALDORÁDÓ Fluo Essencia - Vörös Gyümölccsel „dippelve”). A terv szerint a fenekező bottal a lehető legtávolabb próbálok meg dobni, a velem szemben lévő sziget felé. Elsőre enyhén jobbra céloztam, és a sziget jobb széle irányba, a köztünk lévő távolság kb. 2/3-ig sikerült bejuttatni a csalit. Mivel szerettem volna fogni pár dévért, esetleg kárászt, ezért az angol stílusú, puhább matchbotot vettem elő, és 16-s zsinórral szereltem fel (mivel nem zártam ki pontyok kapását sem, nem mertem jobban finomítani). 12gr-s úszó, 14-s előkén 10-s horog. Kimértem az előttem található víz mélységét, és azt tapasztaltam, hogy előttem kb 2m-s víz van, majd a parttól 10-15 méterre egy 20 centimétert csökken. 20 méterre a parttól újra a part menti mélységhez hasonló vízviszonyok vannak. Ezért kb. 22-25 méteres távolságot választottam, aminek a helyét megjelöltem a zsinóron jelölő filccel, és 6-8 gombóc etetőanyaggal meg is etettem a helyet. Az úszóra szánt etetőanyagba kevertem egy kis dévéres adalékot, hogy liftezve, megfelelő felhőt képezzen. A terv az volt, hogy amíg a fenékre beáll a törpe, és felzabálja az etetőanyagot, addig a felhőben liftező darabokra talán rááll vízközt a keszeg, és sikerül fogni pár szépet (tavasszal sikerült fogni jó pár 15-20 centiméter közötti vörösszárnyút). És amikor a törpe már nem talál felzabálható kaját, akkor tovább áll, ám az ott maradt aromás kukorica, pellet oda vonzza a szép pontyokat.
8.45. - mindkét bot a helyén, várom a halakat. Úszón először fenéken próbáltam epres kukoricával, de az etetőanyag hatására meglepték a helyet a törpék, és a puha kukoricát egyfolytában lezabálták a horogról. Tettem fel próbaként gilisztát, és meg kellett állapítanom, hogy az etetésre beállt törpék bizony elkeserítően kicsik. Felhúztam az eresztéket úgy, hogy nagyjából a fenék felett fél méterrel legyen a horog. Itt sikerült fogni pár keszeget, azonban elég kicsik voltak. A legnagyobb se érte el a 10cm-t. A fenekezőn eközben egy árva mozdítás annyi se volt (persze ez hazugság, hiszen a törpék időnként megrángatták a számukra nagy és kemény csalit).
9.30. - az etetőanyag felhő már elült, csak kis keszeget sikerült fogni, míg fenéken még mindig ott vannak a törpék az etetésen. Tegyük félre egy kicsit az úszóst, próbáljuk ki két fenekezővel. Majd az úszósra visszatérek egy óra múlva. A második fenekezőt azonos végszerelékkel szereltem fel, annyi különbséggel, hogy a 6-s horog mellé csalitüskét kötöttem. A csalitüskére 16mm-s HALDORÁDÓ Fokhagymás Hal Oldódó Pellet került. Ezzel a bottal pontosan a szigettel szembe dobtam, a másik bottal körülbelül azonos távolságra.
10.05. - tizenöt perce mindkét bot fenekező felszereléssel ázik, és most várakozom (ezt a részét nem szeretem a horgászatnak, valószínűleg ezért erőltetem inkább a matchbotozást). Kis piszkálás a pelletes boton, valószínűleg törpe piszkálja. Miközben a baloldali bot kapásjelzőjét figyelem a szemem sarkában feltűnik, hogy valami fura a jobb oldali kapásjelzővel. Odanézek, és látom, hogy ütemesen engedi le a megéhezett préda. Bele is ér már a vízbe, kicsit feltekerem. Mivel még mindig engedi le, ez már nem lehet törpe. Bevágok. Megvan! Fura hal van a horgon, van súlya, de alig védekezik. Különösebb ellenállás nélkül oda tudom húzni 20 méterre a parthoz. Azonban hirtelen visszafordul, és mint egy torpedó megindul jobbra. Most már egyértelmű, amur van a horgon. kb. 10 éve a tatai Derítő-tavon sikerült egy két alkalommal 1-2 kg-os amurt fogni. Ami most a horgomon van, az ennél egyértelműen nagyobb. Mivel a finomszerelékes horgászat jegyében 22-s főzsinór van az orsókon, és 18-s előkére van kötve a horog, ezért elég óvatos fárasztásra van szükség. Látszólag nincs akadó a környéken, nem lehet baj. 5 perc után sikerül annyi távolságot lopnom, hogy meg tudom pillantani, azért nem kapitális példány. 10 környékén járok a fárasztással, most már fenn tudom tartani a víz felszíne közelében, és már csak 15 méteresek a kirohanások. Fárad, de még messze a szákolás. 15 perce tart a fárasztás, amikor oda veszem magam mellé a merítőt, b****s a verseny merítő van nálam, ugyan a nagyhalas fejjel, de bele fog vajon férni? Egyre kisebbek a kirohanások, majd elfekszik a felszínen. Óvatosan nyúlok a merítővel, de még visszafordul egy körre. Másodikra sikerül megmeríteni, és igen belefért a merítőbe, bár nem sokon múlott. MEGTÖRT A JÉG! Mivel nem számítottam ekkora halakra, pontymatracból is csak a kicsi van nálam, éppen ráfér. Gyors mérlegelés, fotózás, és mehet vissza. Súlya kereken 4 kg, a hosszát nem tudom, mivel valahol elkevertem a mérőszalagot. A szilikon előkén a csali sértetlen, lefújom újra az aromával, és mehet vissza a vízbe. Fülig ér a szám, ha ma nem fogok már semmit (ha sejtettem volna, mi jön még), akkor is boldogan megyek haza!
10.30. - 5 perce újra mindkét bot a vízben, várom az újabb kapást. Hirtelen spannolós kapás a pelletre, még a nyelető féket is húzza. Bevágok, megvan! Ez biztosan ponty, érzem a védekezésén. Kitör jobbra, lehúz vagy 50 méter zsinórt. Lassan aggódom, hogy keresztbe megy az amur fárasztása közben a gát jobb oldalára települt horgászoknak. Meg tudom állítani, szépen lassan elkezdem lopni a lehúzott zsinórt. Elég lassan megy, mivel 2 méter visszanyerésekkor lehúz újabb 1 métert. Húzása, védekezése alapján elég szép példány lehet. 5 perc alatt sikerült visszahúznom olyan távolságba, hogy most már látnom kellene, azonban előttem 2 méter mély víz, és a halam kimondottan mélyen védekezik, pár burványból látom, merre jár. 7-8 perce fáraszthatok, mikor végre megpillantom. Nem kapitális, de legalább 5kg-ra saccolom. Most már a felszínen harcol, lassan megadja magát. Körülbelül 10 perc fárasztás után szákban van, kiteszem a matracra. Gyönyörű tőponty, kereken 6 kg-ra mérem. Fotózás után visszaengedem. A csali újra cserélése után újra bedobom a botot.
11.10. - 15-20 perc telt el a ponty fogása óta. Az eltelt időben fogtam 2 törpeharcsát a pellettel (nem értem, hogyan tudták felvenni, de valahogy a szájukba gyömöszölték). A pelleten újra törpés kapás. Óvatosan emelgeti, leejti, de nem tartja ki rendesen. Várok még egy kicsit, hogy biztos legyek benne, újra fenn akadt rajta egy törpe. Megunom, egyik kicsi emelésbe belevágok. Megvan, és ez nem törpe! Biztos vagyok benne, hogy újra ponty védekezik a horgon, és ez sem átlagos méret. Ez is jobbra tör ki, de közel sem olyan vehemensen, mint az előző. Viszont sokkal nehezebb tőle minden centit visszanyerni. 10 perc fárasztás után sikerül 15m-re húzni tőlem. Nem bírom felhúzni a felszínre, de már meg tudom tartani ebben a távolságban. Szorgalmasan rója a köröket. Felnézek és látom, hogy a bot gyakorlatilag C betűbe hajolva pattanásig feszül, de teszi a dolgát. Meg kell állapítanom, hogy egyenlőre jó vásárnak tűnnek. 15 perc környékén járok a fárasztással, amikor először fel jön a felszínre. Nem tudom fenn tartani, azonnal visszatör a mélybe. Viszont végig szalad bennem egy nagyon aggasztó érzés, ez nem fog beleférni a merítőbe. Legalább olyan hosszú, mint az amur volt, de ez ugye sokkal testesebb is. Mindegy, nincs idő aggódni rajta, a hal még mindig nagyon keményen védekezik. Azonban lassan egyre feljebb védekezik, már sikerül felszín közelében tartanom, de még mindig nagyon rohan. Mivel kérdéses, hogy belefér-e a merítőbe, most nagyon fontos, hogy teljesen kimerülten próbáljam meg szákolni. 20 perc környékén járok, amikor megadóan elfekszik a felszínen, szívem vadul kalapál, mivel biztos vagyok benne, hogy ez eddig életem pontya, nem szeretném itt elveszteni. De nem veszítem, óvatosan alányúlok a szákkal, és hihetetlen, de belefér. Kiteszem a matracra. Mérlegelek, és kiderül, hogy bőven megdőlt a rekord. Az új pontyrekordom 9.20kg tőponty. Fotózás után természetesen óvatosan visszaengedem, okozzon még másnak is ilyen csodálatos élményt. Újra csalizás után visszadobom a felszerelést.
11.40. - mivel a jobb oldali boton az amur óta nem volt kapás úgy döntök, leveszem róla a kukoricát, és arra is pelletet teszek. Ehhez előkét kell cserélni, mivel olyan előke kell, amire tettem csalitüskét is. Erre a horogra HALDORÁDÓ Nagy Ponty Oldódó Pellet kerül. Bedobom, leteszem az állványra. Leülök a padra, de ebben a pillanatban ugrok is fel, mivel a most bedobott szereléket örült tempóban húzza egy „szörny”. Bevágok és érzem, hogy megint egy szép ponty akadt a horgomra. Ez balra szalad ki. Az előzőhöz hasonló 15 perces fárasztás végén egy kimondottan szép tükröst merítek meg. Mérlegelem, és 8.7kg. Így került az eddigi rekord pontyom rövid idő alatt a harmadik helyre. Sajnos a pontynak a száján egy korábbi horgásztárs komoly nyomokat hagyott. A feltépett seb csúnyán be van gyulladva, nálam meg nincs fertőtlenítő. Kérek a szomszédból, mert ezt a sebet mindenképpen kezelni kell. Fotózás, majd visszaengedés. Visszaengedés közben a másik boton kapás, sistergősen húzza a nyeletőféket. Bevágok, de ez lemarad. Újra csalizás után bedobom mindkét botot. Lassan mennem kellene haza, de most valahogy nincs kedvem. Gyors telefon, még egy órát maradok.
12.00. - újabb kapás a piros pelletre, bevágok. Megvan, de ez lényegesen kisebb. Rövid, 2-3 perces fárasztás végén szákba kerül egy 2.5kg-s tőponty, ezt elteszem. Nagymamámnak már régóta ígérem, hogy viszek halat.
12.40. - az eltelt időben fogtam még 2 törpét, azonban már komoly kapás nem volt. Mennem kell, vár a család. A matchbot ma már nem kerül vissza a vízbe. Összepakolom a felszerelést, és elindulok. Hazaúton jár az agyam. Fogtam már ennél sokkal több pontyot ennyi idő alatt, nagyobb összsúlyt is. De gyakorlatilag másfél óra alatt négy ilyen méretű halat még sosem. Biztos vagyok benne, ha az idén már nem is fogok semmit, télen a fogási napló összesítésekkor teljesen más hangulatban fogok visszagondolni a szezonra, mint tavaly.
Ezúton köszönöm a mellém leülő horgászpár hölgy tagjának a fényképezést, ezzel lehetővé tette, hogy ezeknek a csodálatos halaknak a fogását megfelelő minőségű képeken megoszthatom most veletek.
Üdvözlettel: Gábor
Mit kellene tenni?
2012-08-10.-én délután már csak ez a kérdés járt az eszemben: mit kellene tenni? Zoli barátommal 24 órás horgászatra indultunk az erőmű tóhoz. Sátor, kölcsön csónak, asztal, bogrács és minden, ami ilyenkor kellhet. Reggel azzal szembesültünk, hogy a kiszemelt helyre 5,30-kor már nem ülhetünk, vannak nálunk frissebb horgászok. Na, akkor irány a 2. számú hely.
"Stég" tuskók. Csónakkal mentünk be etetni és megjelölni a meghorgászni kívánt területet. Ezután felállítottuk az állványokat, összeszereltük a botokat, csalizás, majd bedobás következett.
Gondoltuk az első kapásokig úgyis kell vagy1-1,5 óra, úgyhogy sátrat állítottunk, ami a nap elleni védelmet szolgálta estig. A nagy pakolást Zoli orsójának nyeletőféke szakította félbe, aminek az eredménye egy 5,5 kg-os amur szákolása volt.
Hű, ez jó kezdés!
Szerelék a helyére, pakolás folytatása. Kis idő elteltével újabb orsósivítás, újabb amur a horgon, ezúttal 9 kg-os. Ez a tendencia így ment délután 5 óráig, amíg is Zoli 15-20 kapást, 5 amurt és 2 pontyot tudhatott magáénak, míg én egy árva kapás nélkül megúsztam. (Zoli az én csalimmal horgászott és egymás mellé dobáltunk 1-2m-es távolságban.)
Délután 5-kor jött az első kapásom, ami szinte azonnali szakítással végződött- nem csoda hát, hogy a „mit kellene csinálni” mondat kattogott a fejemben. Akkor talán elmondom mitől lett mégis kapásom, sőt mitől lett ez a horgászat az idei év egyik legemlékezetesebbje. Zoli szerelése: erős bojlis bot, 45-as kagylóálló főzsinór, előke kagylóálló fonott horogelőke, 1/0 önakasztós horog, cérnára kötött kukorica, ólom. Az én szerelésem: 3,6 és 3,9m-es feeder botok,20-as főzsinór, etetőkosár, fonott horogelőke hajszálelőkével. Hihetetlen, de amint levettem az etetőkosarat (és persze még közelebb dobtam a tuti helyhez), szinte azonnal volt is kapásom. Persze nem annyi, mint Zolinak, de legalább volt.
Megfőztük a paprikáskrumplit, ittunk hozzá egy kis bort, Zolinak még néhány kapás, majd készültünk az éjszakára.
Elég hideg volt akkor éjjel, úgyhogy pokrócokkal takaróztam. A jóllakottság és a fáradtság miatt gyakran el is bóbiskoltam néhány percre. 23,30-kor sok bóbiskolás közepette éppen jókor néztem a botok felé, ugyanis szép komótosan elindult a fék is. Bevágás, akasztás, majd lámpa és holdfényes fárasztás kezdődött. A halat többször is noszogatni kellett, hogy kirohanjon, mert oly nyugodtan kifeküdt a homokra, mintha napozni készülne a csillagos égbolt alatt. 10 perc után végül meguntuk a noszogatást és megmerítettük a fáradt halat. Ekkor láttuk csak, hogy mekkora is igazából - alig fért a merítőbe. A mérleg 11 kg-ot mutatott. (ez a hal a "tuti" helytől legtávolabbi (20m) bója elől érkezett.)
Reggel még néhány pontyot sikerült fognunk, majd e sikeres éjszaka zárásaként elkezdhettünk csomagolni.
Remélem másoknak is jutott, jut az ilyen élményekből - egy baráttal, szép időben, nagy halak fárasztása, jó vacsora és finom bor mellett.
Üdvözlettel: Ivan1